12. fejezet - Bemutatás

Sziasztok!
Úgy érzem nekem vannak a világ legjobb olvasói! Komolyan! Egyszerűen imádlak titeket:) Már nem az első ember írt e-mailt, hogy kicsit hosszabban is kifejtse a szeretetét, jöttek a komik is, pipából rekordot döntöttetek, többen díjjal is jutalmaztatok (ami még ma ki fog kerülni az oldalra), Twitteren is, és Facebook üzenetben is hiányoltatok, és nekem ezek mind elképesztően jól estek! 
A nyaralás... hűhh. Most jöttem csak rá milyen elképesztően rettegek a pókoktól, szó szerint. Nem mertem a fal felé fordulva aludni... Emellett rájöttem, milyen rég nyaraltam, mennyire fárasztó tud lenni a nagyanyám (félre ne értsetek imádom, de néha nem tudja fékezni magát, és olyanokkal fáraszt, mint hogy hány negyedből áll egy meccs), mennyire szeretem az egyik legjobb barátnőmet, akivel most 10 nagyszerű napig voltam összezárva, és hogy mennyire mások az unokatestvéreim. Erről hosszasan tudnék mesélni, de jobban jártok, ha megkíméllek titeket. 
Mit gondoltok, ha beírom Facebook keresőbe, hogy: "piros nadrágos, lebarnult, helyes srác Pálkövéről, kulcscsontján tetkóval" kihozza a keresett személyt? Mert meghalok tőle, és az a gonosz hímnemű fajzat napokkal hamarabb hazament - a barátnője már más kérdés...:)
Sikerült írnom, meg a vonaton unalmamban (lemerült a telefonom, és a könyvemet is kiolvastam, Pesten pedig elbúcsúztam a barátnőmtől, aki még ott marad pár napot) elég jó kis gondolatmeneteket állítottam össze, a One Shot-on is gondolkodtam, és egy novella is születőfélben van... Szóval minden oké!:)
A kritikákat sem felejtettem el, mindegyik fel van írva, meg lesznek írva, amint levegőt is kapok, mert hirtelen annyi mindenre kell reagálnom, hogy ezer felé áll a fejem, miközben ugye pakolnom kell, emésztgetem az élményeket, és ezerrel várom az unokaöcsém (vagy húgomat):)). Ami késik nem múlik, mindent a maga idejében, és hasonló bölcsességek, remélem egy kicsit még tudtok várni:)
És ha már a legapróbb családtag, akkor kénytelen vagyok elmesélni, mert nem bírom magamban tartani; az az apróság megmozdult!:D Még csak a nővérem érzi, illetve ha nagyon figyel, és nyugi van a sógorom, és csak ha a nővérem fekszik. Anya szerint még egy hónap míg járkálás közben is érezhetővé válik, és még minimum kettő, amíg mi is érezhetjük, de én már tűkön ülök.:)
Szóval köszönök mindent, tényleg eszméletlen hálás vagyok mindenkinek, és amint tudok reagálok mindenre, a későbbiekben pedig jön a díj, a tényekkel, a válaszokkal, stb. 
Miről maradtam le a fiúkkal kapcsolatban? Valaki zárkóztasson fel!:)
Oh, majdnem elfelejtettem! Suliidőben nem tudom hogy lesznek a részek, lehet, hogy csak hetente, akkor is hétvégén, mert a kettes matek miatt nem biztos hogy géphez tudok majd ülni, és fel kell húznom magam matekból hármasra, mert ha ez megvan, akkor év végén jöhet a tetkó;)
Nem is locsogok tovább! Kellemes olvasást, és jó kommentelést;)
Legyetek rosszak,
Naomi


Reggel bundáskenyér illatra keltem; az összegyűrt ágyneművel szemezve egy pillanatig eltöprengtem rajta, hogy ki lehet a konyhában, aztán leesett. Hogy is felejthettem el?! - gondoltam. 
-Sziasztok - köszöntem álmoskás mosolyra húzva ajkaim, mikor kiléptem a hálóból. 
-Szia, álomszuszék! - köszönt rám Istyu hatalmas mosollyal, majd rá egy pillanatra Eszti is előlépett a fal takarásából. 
-Jó reggelt! Csináltam bundáskenyeret, kérsz? - kérdezte azonnal, mire hevesen bólogatni kezdtem. 
-Főzök egy kávét - motyogtam a roppant fontos ténymegállapítást, miközben Eszti egy tányérra kiszedte a két bundáskenyeret, aztán leült a kisfiához játszani. 
Pár perccel később egy bögre gőzölgő koffeinnel, és egy tányér bundáskenyérrel ültem le a kanapéra Istyu mellé, aki erre kíváncsian fordult felém. 
-Megmutatod a látványosságokat? - kérte vidáman csillogó szemekkel, mire az órára siklott a tekintetem. 
-Persze, de felelősséget nem vállalok azért, ha esetleg eltévednénk. London hatalmas - bizonygattam. 
-Ezt eddig is tudtuk. De tudod, majd veszünk egy térképet, aztán ráállunk. Akkor tudni fogjuk merre menjünk - kacsintott rám Eszti, visszagondolva a Jóbarátok Londonban játszódó epizódjára. 
-Olyan nagy, angol zászlós kalapot nem akarsz? - mutogattam a fejem fölött. 
-Olyan már van - legyintett. 
-Akkor felöltözök és mehetünk - álltam fel, miután megittam az utolsó kortyot is. A kiürült edényeket a mosogatóba tettem, majd a háló felé vettem az irányt, ahol összekotortam a neszeszerem, és valami ruha félét, azzal bevonultam a fürdőbe.
Éppen be akartam lépni a zuhanykabinba, mikor Eszti hangja ütötte meg a fülem az ajtó túloldaláról. 
-Mi elmegyünk bejelentkezni, egy óra múlva találkozunk a hallban! - kiáltotta, mire én csak kikiáltottam hogy rendben van, és beléptem a forró vízcseppek alá. Vigyáztam, hogy a hajamat a lehető legkevesebb víz érje, de még így is szárítanom kellett, miután kiléptem kabinból. Megtörölköztem, magamra vettem a fehérneműmet, aztán a rövidnadrágom, a pólóm és a cipőm következett. Sminkelésnél éppen az alapozót vittem fel az arcomra, mikor megcsörrent az ismerős dallam, így mindent letéve a kezemből a hálóba rohantam. 
-Szia! - hallottam a vidám, de kissé nyűgös hangot a vonal túloldaláról. - Nem keltettelek fel, ugye? 
-Nem, most nem - nyugtattam meg. - Hogy érzed magad? - kérdeztem éppen. 
-Most? - kérdezett vissza velem egyidőben. 
-Este, olyan kilenc körül is kerestél, de én akkor aludtam, nem emlékszel? Mennyit ittál az este? - nevettem fel. 
-Ohh, ne is kérdezd - nyögött fel fájdalmas hangon. - Kilenckor hívtalak? Már arra se emlékszem, mi történt hétkor - sóhajtotta. - A nővérem olyan... kettő, fél három körül vitt fel a szobámba. 
-Akkor ott aztán volt buli - mosolyogtam. - Mikor érkezel? - kíváncsiskodtam. 
-Olyan négy, vagy fél öt felé - felelte. - Miért? Ennyire hiányzom? - incselkedett. 
-Jaj, nagyon is - mentem bele a játékba. - Tűkön ülve várom hogy délután legyen!
-De tényleg, mit csinálsz ma? Megérkeztek a nővéredék? - érdkelődött kedvesen. 
-Igen, meg - feleltem. - Nálam aludtak, mert csak déli 12 után lehet bejelentkezni... - kezdtem de itt elakadtam. Ilyen sokáig aludtam volna? - gondolkodtam el egy pillanatra, de Harry hangja szinte azonnal visszarántott a jelenbe; 
-Coco, jól vagy? 
-Igen, csak elgondolkodtam - ráztam meg a fejem. - Harry, mennyi az idő? - ráncoltam a homlokom. 
-Háromnegyed egy - felelte. 
-Oh, basszus! - káromkodtam el magam magyarul. 
-Bocs, mit mondtál? - röhögött fel a fiú értetlenül. 
-Semmit - feleltem, a számára is érthető nyelven. - Úgy volt hogy ma elviszem őket várost nézni, de... - kezdtem, azonban a hangos röhögés félbeszakított. 
-Pont te?! - röhögött Harry. 
-Most mi van? Felkészítettem őket az esetleges veszélyekre... 
-Te magad írtad, hogy állandóan eltévedsz, és most képes lennél egy házaspárt is rossz útra vinni, akik hoztak magukkal egy kisgyereket is? - állított szembe a száraz tényekkel. 
-Nyugi, pont azt akartam mondani, hogy így nem tudom őket elvinni. Még meg kell csinálnom a kajákat - sóhajtottam. - Akkor délután találkozunk, Styles - búcsúztam. 
-Szia, Coco - köszönt el, majd az ütemesen búgó hang jelezte, hogy megszakadt a vonal. 
Visszavonultam a fürdőbe, és megfésülködtem, majd tudva, hogy a velem szemben lévő szobát vették ki átkopogtam hozzájuk. Istyu nyitott ajtót, és azonnal be is tessékelt. 
-Nem maradok sokáig, csak azt akarom mondani, hogy nem halaszthatnánk holnapra a városnézést? Főzni akarok, és délután úgyis jön Harry, ő jobban ismeri a várost, valószínűleg el se tévedne... - vetettem fel, pipacsvörösre pirulva. 
-Nekem oké. De mit is szeretnél főzni, Miss Séf kisasszony? - tért a lényegre Istyu azonnal, amit mi nők hangos nevetéssel jutalmaztunk. 
-Nem tudtam itt miket lehet kapni, ezért hoztam neked pár dolgot - szólt közbe Eszti. - Túró, tejföl... Ja, és túrórudi! - nézett rám, mire felcsillanó szemekkel követtem a konyhapulton álló hűtőtáskához. 
-Mit szólnátok a túróstésztához? - vetettem fel, mert ahhoz így már minden volt. 
-Hjajj, ne kínozz - kérte Istyu röhögve, miközben jól esően végignyúlt a kanapén, ölében tartva a kisfiát. 
-Akkor inkább megyek is megcsinálni - mosolyogtam rá, majd a megfelelő alapanyagokat kézbe véve visszamentem a saját konyhámba, és nekiálltam megfőzni a túróstésztát. A két zacskó túrórudit, amit Esztiék nekem hoztak bevágtam a hűtőbe, gondoltam majd megkóstoltatom Harry-vel, meg a fiúkkal esetleg, hisz ki van zárva, hogy ők már ettek volna ilyet. Ez pedig öreg hiba! 

Megjöttem - állt a képernyőn a rövid üzenet, mire elnézést kérve a saját készítésű eper-, és túrótortámat élvező párostól a kanapémon, ott hagytam őket, és a mélygarázs felé indultam. A túróstésztám osztatlan sikert aratott, a torta is egész jó lett, így már csak Harry véleményére voltam kíváncsi. 
Éppen akkor került a látóterembe, mikor kiszállt a fekete BMW-ből, mire felgyorsítottam lépteimet, és egy percen belül már a nyakába is ugrottam. A fülem mellett csengett a nevetése, miközben az arcom a nyakába fúrva szorongattam tovább. Felkapva a földről megpörgetett párszor, majd letett, és hátrahúzódva a szemembe nézett. 
-Azért jó tudni hogy hiányoztam - villantott rám önelégült mosolyt, én pedig felnevettem. 
-De hisz ezt eddig is tudtad! - löktem meg a karját, majd a kezébe csúsztatva a sajátomat elkezdtem húzni az épület felé. 
-Hé várj! - torpant meg, majd benyúlt a kocsiba, és egy kajásdobozt nyújtott felém, amit habozás nélkül vettem el, míg ő bezárta a kocsit. Szorosan egymás mellett indultunk el felfelé; nem bírtam magammal, meg kellett néznem mi van a dobozban. 
-Hmm, jól néz ki - hümmögtem, szememet a két tortaszeleten legeltetve. 
-Én mondtam - húzta ki magát büszkén. 
-Én meg csináltam epres túrótortát - újságoltam. - Szóval tortából itt sincs hiány!
-Nem is értem, honnan vehettem azt az elvetemült ötletet, hogy azt hiszem, hiány van belőle - ironizált.
-Vicces kisfiú!
-Mindig tudtam, hogy jó a humorom - jegyezte meg, fényezve az egóját. 
-Ja, meg hogy szerény vagy - vágtam rá kíméletlenül, mire csak egy szúrós pillantást kaptam válaszul. 
-Egyébként mi is a nevük? - kérdezte lehalkítva a hangját, mint egy kisfiú. 
-A nővérem Eszti - kezdtem -, a sógorom Istyu... 
-Isttt...u - nyögte nehezen. A liftben az én drága sógorom nevét gyakoroltuk, hisz Dani nevét könnyedén kiejtette, csak egy kicsit angolosította. 
-Már majdnem jó - simogattam meg végül a karját, mikor kiszálltunk a liftből. - Bent még úgyis fogod hallani, legelőször például a bemutatásnál. Ja, és nem túl nagy angolosok, tanulgatják mióta kijöttem, meg korábban is tudtak valamennyit, de azért a bonyolultabb szavakat igénylő témákat kerüld el - figyelmeztettem. 
-Például? 
-A világmegváltó terveidet tartogasd még egy kicsit - kacsintottam rá, majd benyitottam a szobámba. - Nézzétek kit hoztam! - vigyorogtam, majd a hűtőhöz lépve betettem a sütit a nagy fehér dobozba. - Harry, ő a nővérem, Eszti - mutattam be a vadul vigyorgó szőkeséget Göndörkének. - Eszti, ő itt Harry. 

6 megjegyzés:

  1. Végre,már vártam:)♥
    Nagyon jó lett,főleg,amikor Hazza megpróbálkozott Lili sógora nevének kimondásával:) :P Nehéz nyelv a magyar egy angol,nehéz nyelv az angol egy magyarnak :D :P
    A folytatásra nagyon,de nagyon kíváncsi vagyok :)
    Remélem,holnap már hozod is,ahogy ismerlek,biztosan:)

    U.i.: nyitottam nemrég egy Harry-s fanfic-et, benéznél? :) : http://xharrystylesfanfictionx.blogspot.hu/
    Esetleg mehetne egy csere is?:) Nálam válaszolj,ha lehet:) Előre is köszönöm:) :D

    Puszi,Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Tényleg tök jó, hogy így vártatok haza:)

      Igen:) Most pont volt egy ilyen élményem, lent a Balatonon, bár nem angol illető volt:)
      Örülök hogy tetszett, és köszönöm hogy írtál, és amint lesz egy percem, benézek:) de előre is sok sikert a bloghoz:)

      Puszi, Naomi

      Törlés
  2. méééég mindig nagyon jó!!!!:D siess a folytatással:) remélem kipihented magad;)
    már július elején kezdtem el egy blogot, remélem ide is benézel ha van egy szabad perced:)) http://summerandlondon.blogspot.hu/
    puszi! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, amint lehet benézek, addig is köszönöm hogy írsz:)

      Törlés
  3. Hát welcome back~

    Bocsi, de nem tudom eldönteni, hogy maga a történet vagy Te hiányoztál jobban... akkora karakteretek van "mindkettőtök"nek!:) Konkrétan az első szótól az utolsóig hatalmas mosollyal falok mindent, amit írsz, az előbb olvastam végig a díjas bejegyzésedet is. Valahogy olyan kiegyensúlyozottság és életszeretet van benned is, Liliben is, hogy szívesen - ha csak egy kis időre is - a bőrébe bújnék, hogy megtanuljam másképpen látni a világot. Na és Harry... igazi pasis pasi a maga hülyeségeivel, de mégsem megy úgy az agyamra, mint általában a könyvbéli fiúk. Érzelmes, de nem csöpögős és szerencsétlen, de nem a tipikus amerikai kocka lúzer módon. Tökéletes. És ráadásul nem is mesterkélt, mert tényleg úgy tűnik, hogy mindenféle tervezgetés és vázolgatás nélkül írod, csak úgy, és nem is kell törődj azzal, hogy csiszolgasd, mert így a legjobb - ezért a legtöbb írással foglalkozó ember (meg én) a lelkét is odaadná, tudod? :)

    Még valami: imádom a mellékszereplőidet! De olyan szinten, hogy én még simán elolvasgattam volna Lili családját, olyan aranyosak. És jó, hogy Harry visszajött, de egy cseppet sem volt unalmas az a rész, amíg nem volt itthon. Ennek ellenére kíváncsi vagyok, mik lesznek még itt és persze alig várom, hogy megismerhesse (Louist) a fiúkat;)

    *massive fangirling*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)

      Aj, de aranyos vagy...:) Baszki fogalmam sincs mit kéne mondanom... szóval "csak" köszönöm:)
      Most már tudom, bár erős fentartásaim vannak hogy ez tényleg így lenne, de ha igazad is van, én elképesztően boldog vagyok:)

      Lesz még Eszti és Istyu, ne aggódj:) A fiúk pedig így fejből hirtelen nem tudom, de érkeznek ők is:)

      Törlés